A merjünk változtatni projekt indításakor abból az alapfelvetésből indultunk ki, hogy az Európai Unió és benne Magyarország a civilek társadalma. Egy nemzet csak akkor lehet erős és sikeres, ha belső igényévé válik az alulról szerveződő civil mozgalmak segítése, támogatása. A részvételi demokrácia gyakorlásának legerősebb bástyája Magyarországon a civil szervezetek közössége.

A politika azonban időről időre újra megpróbálja ellenőrzése és hatalma alá hajtani a civil társadalmat, ezzel azonban óriási öngólt lő, mellyel a jövő nemzedékek lehetőségeit csorbítja. Mostani blogbejegyzésünknek is az adott apropót, hogy egy magyar politikus ismét megpróbálkozik a részvételi demokrácia csorbításával, a viharvert magyar civil szektor megtépázott érdekérvényesítő képességének további rombolásával és a politikai befolyás kiterjesztésével. 

Vaclav Havel szavaival folytatva: "Ahol a civil társadalom nem eléggé fejlett, ott minden probléma felszüremlik a hatalom központjába. Ám minél több hatalom marad a központban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a központ erői megszerezhetik a teljes ellenőrzést az ország fölött." 

Sokat tanultam azoktól a civil mesterektől, akik már a '70-es években is pontosan tudták, hogy társadalmunk megújítása és jövője nem a politikától, hanem a civil társadalomtól fog függeni. a '90-es és 2000-es években ők sokszor mondták egyik- másik társadalomromboló politikusra legyintve, hogy "ő már rég nem lesz senki, amikor én még mindig ugyanazért fogok dolgozni." És úgy lett. És így lesz a jövőben is, csak ki kell bírni, mert a magyar civil társadalomban annyi érték, emberség és hit van, ami minden butaság és ostobaság ellenére is sikerre fogja vinni céljait. 

Szerencsére nem vagyunk egyedül, hiszen páldául egy olyan felvilágosult társadalom is segít bennünket, ahol az 5 milliós lakosság mellett 115.000 civil szervezet működik és a lakosság 80%-a tagja legalább egy civil szervezetnek....