Az emberi kapcsolatok struktúrája, mennyisége és minősége a feltétele az egészséges és jól működő társadalomnak. Társadalmi tőkének is szokták mindezt nevezni, mely jól mérhető az általános bizalom mértékével, a társadalmi nirmák betartásával és a civil társadalom aktivitásával.
Egy 2013-as magyar kutatás alapján, mi magyarok, ragaszkodunk a családhoz és a házasság intézményéhez. Ezt támasztja alá az UNICEF fejlett országokban végzett felmérése is, mely szerint Magyarországon ápolják az egyik legszorosabb kapcsolatot gyermekeik szüleikkel.
Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy a családtagjainkkal ápolt szoros bizalmi viszonyhoz képest a KSH szubjektív jóllét vizsgálata szerint a 10-es skálán mindössze 5,3 szintre értékeljük az emberekbe vetett bizalmunk szintjét.
A külvilágban való gyenge bizalom komoly jelzésül kell, hogy szolgáljon döntéshozóink számára is. A példaként tekinthető erős demokratikus gyökerekkel rendelkező társadalmakban (skandináv országok, Németország, Egyesült Királyság) magas az általános bizalmi szint, sokrétűek az emberi kapcsolatok és virágzik a civil aktivitás. Ezzel ellentétben nálunk sokszor csak a család szintjén fontosak az alapvető társadalmi értékek, szélsőséges esetekben akár az is előfordulhat, hogy a morális kötelezettségek csak a családon belül válnak érvényessé, a család határa egyben az erkölcsösség határa is lesz.
Otthon a kertben nem dobjuk el a műanyag palackot, de az erdőben már megtesszük, családtagjaink pénzét nem emeljük el a pénztárcájukból, de az adózást megpróbáljuk elkerülni. A saját utcánkban nem hajtunk gyorsan, de a szomszéd utcában már 60-al hajtunk a 30-as táblánál. Kollégiumi szobatársunknak elnézzük, ha nem megengedett módszerekkel él, másokat ugyanezért elítélünk...
Ez a kapcsolatérzékenység az emberek társadalmi és politikai intézményrendszerbe vetett bizalmát is megrendíti, így a társadalom a mindenkivel szemben bizalmatlan mikroközösségek halmazává válik, a társadalmi tőke pedig megrendül.
Súlyos felelősség terheli a kialakult helyzetért azt a döntéshozói szintet is, akik az egymásra mutogatásban jeleskednek a társadalmi párbeszéd erősítése, az alulról jövő kezdeményezések felkarolása, a társadalmi bizalom megerősítését célzó civil közösségek támogatása helyett.
Mi lehet a megoldás? Ne menjünk el a segítségre szorulók mellett! Legyen az akár egy babakocsis anyuka, egy mozgásában korlátozott személy, a szomszédunk, vagy egy általunk is fontosnak tartott közösségi cél. Szemlesütés helyett álljunk ki saját és mások általunk hitelesnek vélt igazáért is. Változtassunk a rendszeren együttesen, ne törődjünk bele a megszokottságba, merjük elmondani azt, amitől jobbá, élhetőbbé, aktívabbá, bizalmasabbá válhat a társadalom.