A minap munkába menet az Üllői út egy kereszteződésében a gyalogátkelő piros lámpája állított meg. A zebra előtt egy idősödő, nagyon koszos ruhájú utcaseprő dolgozott.
Viseletes Seprűjével nagy gondossággal söpörgette a jobb sorsú gyerekek esti szórakozásának maradványait. Olyan alaposan dolgozott, hogy úgy tűnt még az út szélén maradt porszemeket is hiánytalanul a lapátra húzta. Arca nem tűnt egykedvűnek, inkább úgy nézett ki, mint aki nagyon is megbecsüli a munkáját. Fontos munkát végez, ráadásul sokunkkal ellentétben az ő munkájának van eleje és vége, s főleg látszata. Jó érzéssel teheti el szerszámait a nap végén, és hála nekünk, holnap is lesz munkája... Eszembe jutott - és máris tudtam, hogy nagyon hatásvadász gondolat - hogy összehasonlítsam őt egy brókerrel. Előre elnézést kérek az általánosításért, de az én értékrendemben az ő munkája sokkal, sokkal többet ér, mint egy jól vasalat öltönyben, mindenhová autóval közlekedő spekuláns munkája. Nem csak többet ér, de társadalmilag is hasznosabb munkát végez.
A lámpa zöldre váltott, én leléptem a zebrára, ő előzékenyen félre lépett én pedig csak annyit mondtam: köszönöm!
Rajta kívül még sokan megérdemelnének legalább egy köszönetet. Sokan, akik társadalmilag hasznos munkát végeznek.
