Gondolkozzunk el rajta,
hogy mit fogunk unokáinknak mesélni arról a korról, amiben mi éltünk, ami pont olyan lett, amilyennek mi alkottuk. Aminek tevőleges részesei voltunk, s amivel kapcsolatban nem mutogathatunk másokra, őket okolva mindazért, amit unokáink rónak majd fel nekünk.
Mit fogunk legnagyobb érdemünkként, büszkén mesélni? Meg nem valósult álmainkról számot adunk-e, s lesz-e fogadókészség a tapasztalatainkra? Mindez most d
ől el!
Villamoson utaztam, az egyik megállóban egy földön fekvő rángatózó férfi feküdt. Az emberek átléptek rajta, kikerülték, nem hajoltak le hozzá. A villamos ablakából az ücsörgő emberek bámulták és egykedvűen jegyezték meg "biztosan epilepsziás, majd elmúlik..." Ekkor vettem észre a szerencsétlen embert és azonnal leszálltam a villamosról, hogy segítsek neki. A villamos mögöttem bezárta az ajtaját és elindult. A bácsi cukorbeteg volt, hívásomra a mentők 5 perc alatt odaértek. Eszembe jutott, vajon mi történt volna, ha nem egy 60 éves férfi, hanem egy csinos fiatal nő fekszik a megállóban? Talán még a villamos vezetője is kiugrott volna a fülkéjéből, hogy segítsen. De idős ember? Talán még hajléktalan is? Nem érünk hozzá, oldja meg valaki más, minket nem érdekel!
A Levegő Munkacsoportnak van egy Lakossági Tanácsadó Irodája. Egyik nap telefonált valaki, hogy lakásának ablakát hetek
óta nem tudják kinyitni, mert a szembe lévő házban engedély nélkül építettek egy kéményt, ahol valószínűleg hulladékkal tüzelnek. A szakszerű segítség és lehetőségeinek ismertetése után még egy szakértőnk segítségét is felajánlottuk. A telefonáló megkérdezte: "ugye számomra ez nem kerül majd semmibe?" Nem kerül, a lakossági tanácsadás térítésmentes, hiszen mi egy civil szervezet vagyunk. Munkánkhoz állami támogatást nem kapunk, adományokból, pályázatokból, de legfőképp elhivatottságból látjuk el feladatainkat. A telefonálónak fogalma se volt arról, hogy mi az a civil szervezet? Számára természetes volt, hogy ha problémája van, valaki segít, mégpedig ingyen.
Vannak szerencsés országok ezen a földön, ahol pezsgő a civil élet. Az emberek problémáik megoldását saját kezükbe veszik és nem várják azt az ellátó ,rendszerektől. Ezekben az országokban kiegyensúlyozottabbak a társadalmi viszonyok, az emberi kapcsolatok pedig felértékelődnek. A civil szervezetek azonban nem eszközök a jólléti társadalom irányába, hanem következmények. Az inspiráló, elfogadó és kritikát szerető környezet, aki valóban ad az emberek véleményére, kitermeli és működteti a civil szférát, mely mindig a politikai-gazdasági döntéshozók felett áll!
Erős civil társadalom esetén nem fordulhatna elő, hogy képviselő legyen egy folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt elítélt ember, aki trágár kifejezésekkel illet másokat, nem fordulhatna elő, hogy büntetőadót vezessenek be a napelemekre, nem fordulhatna elő, hogy a közérdekű bejelentőt üldözik, miközben a jogsértők és csalók tovább folytathatják piszkos üzelmeiket, nem fordulhatna elő, hogy a villamosmegállóban haldoklót átlépik és le se hajolnak hozzá, nem fordulhatna elő, hogy embereket származásuk szerint hátrányosan megkülönböztetnek, s még megannyi minden nem fordulhatna elő...
Milyen korban is szeretnél élni?
HZs.
